Anno elég sokáig küzdöttem azzal, hogy vállalható és finom húslevest főzzek. Aztán szép lassan rájöttem a hibákra és kialakult az a módszer, amivel a mély és gazdag ízű levelket tudtam előállítani. Igen ám, de ebbe a hús (és persze a csont) elég fontos szerepet játszott, így a zöldségleveseimet változatlanul az „elmegy” kategóriába voltak sorolhatóak és nem győztem bele sót pakolni, hogy ízesek legyenek.
Egyszer aztán szembe jött velem egy trükk, pontosabban egy hozzávaló, ami azt ígérte, hogy hogy új szintre emel bármilyen, akár még húsmentes levesreceptet is.





